I.fejezet.

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam az első fejezetet,de nem volt valami sok időm.Nem is sorolom az okokat,hogy miért.Két hét múlva a sulis programunk egy hétig az "iskola másképp" lesz,ami kirándulásokat és egyéb tevékenységeket foglal magába.De az utánna következő hét vakáció lesz,szóval akkor talán be tudom majd hozni a lemaradásomat.

Addig is itt az első fejezet,jó olvasást!!:) 

"Éppen hazafelé igyekeztem egy fotózásról,miközben eleredt az eső.Kicsit talán furcsa,de én imádom ha esik az eső.Olyan szépen fénylik minden ilyenkor,és minden kihaltnak tűnik a városban.Ez a legjobb módja annak,ha valaki gondolkodni szeretne az élet gyötrelmein,hisz ilyenkor senki sem zavarja meg.Legalábbis eddig azt hittem....Sötét volt,és csupán a lámpák halvány fényei segítségével sikerült követnem a házunkhoz vezető utat.De valamiért azt éreztem,hogy nem vagyok egyedül.Valaki követett.Hátranéztem,és ekkor egy alak rajzolódott ki a szemeim előtt.Szaporábban vettem a levegőt,de nem tétováztam.Futásnak eredtem,de ő sem hagyott magamra.Tovább követett...Gondolkodni kezdtem,hogy mitévő legyek,hisz még a házunk messze volt.Próbáltam leinteni egy éppen arra járó taxit,de hiába.Futottam tovább.Az az alak még mindig a nyomomban volt.Ijedtemben nem jutott eszembe,de a telefonom a táskámban volt mint mindig.Kihúztam a cipzárt és próbáltam előkaparni a táska aljából.Meg is találtam.Hívni szerettem volna az első számot,de figyelmetlen voltam,és átestem egy előttem álló szemetesen.A szemetesben törött üvegek voltak,melyek teljesen összevágták a lábam és kezem.De ekkor már Ő is utolért.Sikítottam ahogy csak bírtam,de az időnek hála,senki nem hallott engem.Rángatni kezdett,majd fogdosott is.....Már nem csak az eső cseppek,hanem a könnyeim is az arcomat mosták.Továbbra is segítségért kiáltottam...Olyan erősen szorított,hogy nem tudtam kiszabadulni a karjai közül.Már halvány esélyét sem láttam annak,hogy valaki erre járjon,mikor egy "fekete" alakot láttam,éppen felénk sietett.Hátulról megragadta a támadómat,majd a földre teperte és verekedni kezdtek.Teljes sokkban voltam.A karomat néztem,amiből csak úgy dőlt a vér.Ekkor szédülni kezdtem....majd minden elsötétedett."(...)

 

Sokan hisznek a véletlenben.Ezután az éjszaka után én már nem tudom miben higgyek.Véletlen volt talán,hogy az a szemét pont engem nézett ki magának?És vajon "Ő" miért járt éppen arra,mikor nekem a legnagyobb szükségem volt egy segítő kézre?Akárhogy is életem végéig hálás leszek annak az ismeretlennek,és nagyon remélem hogy megtalálják azt az őrültet aki bántani akart.

Egy nyomasztó fehér szobában fekszem,egy kórházi szobában.A bal karom és lábam teljesen be van kötözve.A nővértől hallottam,hogy egy srác hozott be,de nem mondta meg a nevét.Csak odaadta a recepciósnak a mobilomat,amit elejtettem mikor elestem és távozott is.                                             Remélem egy napon elfelejtem ezt az egészet.

A telefonom rezgésére lettem figyelmes.Zayn neve és képe jelent meg a kijelzőn.Talán vele a legjobb a kapcsolatom mióta itt vagyok,ő törődik velem a legjobban,és ez nagyon jól esik.De persze csak barátok vagyunk,semmi több.

-Szia Zayn.-szóltam bele kissé rekedt hangon.

-Most értem haza a meghallgatásról,és hallottam hogy mi történt.Jól vagy?-hadarta el egy szuszra.

-Kicsit jobban vagyok.Csak nagyon megrémültem.Ennyi az egész,nyugi.

-Ez most komoly?Bajod is eshetett volna,vagy akár...áh inkább hagyjuk.Ha megtalálják azt a szemetet,esküszöm hogy ....

-Zayn,nyugi.Tényleg semmi bajom,csak néhány üveg vágott meg.De örülök,hogy ennyivel megúsztam.-vágtam közbe.

-Ennek örülök.Oh és Hope..

-Igen?

-Nézz ki a folyosóra,kérlek.-ahogy ezt elmondta,az folyosóra nyíló ablakot kezdtem el bámulni,ahol egy kisebb csapatot láttam.Mindenki itt volt.

Mikor az ápoló nő meglátta,hogy mennyien vannak gyorsan elhessegette őket.Eléggé viccesen csinálta,legalábbis én élveztem a jelenetet.Annyira jól esik,hogy ennyire törödnek azzal hogy mi van velem.Úgy érzem,hogy talán végre nekem is van egy igazi családom.

Pár percen belül kopgtak az ajtón.Zayn kiváncsi arccal nyitott be a szobába.Rámosolyogtam,majd leült az ágyam melletti székre.

-Szia megint.-nevetett.-Ezt kapod tőlünk,és mindenki reméli, hogy hamarosan jobban leszel.-mondta és a háta mögül elökapott egy csokor virágot és egy mackót.

-Annyira imádlak titeket.Köszönöm szépen,kérlek add át mindenkinek.Na,de mesélj mi volt a meghallgatáson?Bejutottál,ugye?

-Hát nagyon szígorú a zsűri,főleg Simon...és hát...-szomorú arcot vágott,majd lehajotta a fejét.-Naná kislány,benn vagyok!-kezdett el nevetni hirtelen.

-Most azt akarod,hogy szívinfarktust kapjak?-ütöttem meg enyhén a válát.

-Nyugi,hisz kórházban vagy,hamar ellátnak.

-Vicces.De tényleg nagyon örülök neked.-mondtam és megöleltem.

-Köszönöm.Csak azért szoríts hogy táncolnom ne kelljen.

-Oh miért?Pedig te igazi party állat vagy,vagy talán tévedek?-szórakoztam vele.

-Bulizni szeretek,táncolni kevésbé.

-No para,csak gondolj bele.Az X Factorban nem azt nézik,hogy mennyire tudsz táncolni,hanem csak is az énektudásod érdekli őket.De most,hogy így beszélünk erről....még nem is hallottalak énekelni.

-Hát majd fogsz.Mert az első elő showban szeretnélek téged,és a srácokat is látni az első sorban.Persze csak ha eljutok odáig.

-Még szép.Hisz te vagy Zayn Profi Malik,vagy nem?

-Személyesen.-nevettünk együtt ezen a felszólalásán.-De most megyek kiscsaj,mert épphogy be tudtam hozzád szökni,és ahogy látom a nővér nem csípi a búrám....

-Talán adj neki egy autógrammot.-kezdtem el nevetni.

-Ezt még visszakapod.Majd még jövünk,szia.

-Szia.-nevettem egyett majd visszafeküdtem.De ekkor az ajtó újra kinyillott,és ugyanaz a személy toppant be, mint aki az imént távozott rajta.

-Még egy kérdés.Mikor engednek haza?

-A vizit után küldök neked egy sms-t,de most menj mert elkap a gonosz nővér és bezár téged a prosztatás bácsik közzé.

Egy óra múlva bejött hozzám a doktor.Kivizsgált,majd írni kezdett.

-Doktor úr?Mik az eredmények?-érdeklődtem.

-Minden rendben van,kivéve a karját.Néhány üvegszillánk teljesen behatolt a bőre alá és roncsolta az ereket.A kötést minden 2 órában cserélni kell legalább 3 napig.Szóval ha minden rendben lesz,4 nap múlva akár haza is mehet.

Miután véget ért a vizit,elnyomott az álom.De csak az járt az eszemben,hogy ki is lehet az a titokzatos srác akinek köszönhetően nem esett bajom.....