I.fejezet.

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam az első fejezetet,de nem volt valami sok időm.Nem is sorolom az okokat,hogy miért.Két hét múlva a sulis programunk egy hétig az "iskola másképp" lesz,ami kirándulásokat és egyéb tevékenységeket foglal magába.De az utánna következő hét vakáció lesz,szóval akkor talán be tudom majd hozni a lemaradásomat.

Addig is itt az első fejezet,jó olvasást!!:) 

"Éppen hazafelé igyekeztem egy fotózásról,miközben eleredt az eső.Kicsit talán furcsa,de én imádom ha esik az eső.Olyan szépen fénylik minden ilyenkor,és minden kihaltnak tűnik a városban.Ez a legjobb módja annak,ha valaki gondolkodni szeretne az élet gyötrelmein,hisz ilyenkor senki sem zavarja meg.Legalábbis eddig azt hittem....Sötét volt,és csupán a lámpák halvány fényei segítségével sikerült követnem a házunkhoz vezető utat.De valamiért azt éreztem,hogy nem vagyok egyedül.Valaki követett.Hátranéztem,és ekkor egy alak rajzolódott ki a szemeim előtt.Szaporábban vettem a levegőt,de nem tétováztam.Futásnak eredtem,de ő sem hagyott magamra.Tovább követett...Gondolkodni kezdtem,hogy mitévő legyek,hisz még a házunk messze volt.Próbáltam leinteni egy éppen arra járó taxit,de hiába.Futottam tovább.Az az alak még mindig a nyomomban volt.Ijedtemben nem jutott eszembe,de a telefonom a táskámban volt mint mindig.Kihúztam a cipzárt és próbáltam előkaparni a táska aljából.Meg is találtam.Hívni szerettem volna az első számot,de figyelmetlen voltam,és átestem egy előttem álló szemetesen.A szemetesben törött üvegek voltak,melyek teljesen összevágták a lábam és kezem.De ekkor már Ő is utolért.Sikítottam ahogy csak bírtam,de az időnek hála,senki nem hallott engem.Rángatni kezdett,majd fogdosott is.....Már nem csak az eső cseppek,hanem a könnyeim is az arcomat mosták.Továbbra is segítségért kiáltottam...Olyan erősen szorított,hogy nem tudtam kiszabadulni a karjai közül.Már halvány esélyét sem láttam annak,hogy valaki erre járjon,mikor egy "fekete" alakot láttam,éppen felénk sietett.Hátulról megragadta a támadómat,majd a földre teperte és verekedni kezdtek.Teljes sokkban voltam.A karomat néztem,amiből csak úgy dőlt a vér.Ekkor szédülni kezdtem....majd minden elsötétedett."(...)

 

Sokan hisznek a véletlenben.Ezután az éjszaka után én már nem tudom miben higgyek.Véletlen volt talán,hogy az a szemét pont engem nézett ki magának?És vajon "Ő" miért járt éppen arra,mikor nekem a legnagyobb szükségem volt egy segítő kézre?Akárhogy is életem végéig hálás leszek annak az ismeretlennek,és nagyon remélem hogy megtalálják azt az őrültet aki bántani akart.

Egy nyomasztó fehér szobában fekszem,egy kórházi szobában.A bal karom és lábam teljesen be van kötözve.A nővértől hallottam,hogy egy srác hozott be,de nem mondta meg a nevét.Csak odaadta a recepciósnak a mobilomat,amit elejtettem mikor elestem és távozott is.                                             Remélem egy napon elfelejtem ezt az egészet.

A telefonom rezgésére lettem figyelmes.Zayn neve és képe jelent meg a kijelzőn.Talán vele a legjobb a kapcsolatom mióta itt vagyok,ő törődik velem a legjobban,és ez nagyon jól esik.De persze csak barátok vagyunk,semmi több.

-Szia Zayn.-szóltam bele kissé rekedt hangon.

-Most értem haza a meghallgatásról,és hallottam hogy mi történt.Jól vagy?-hadarta el egy szuszra.

-Kicsit jobban vagyok.Csak nagyon megrémültem.Ennyi az egész,nyugi.

-Ez most komoly?Bajod is eshetett volna,vagy akár...áh inkább hagyjuk.Ha megtalálják azt a szemetet,esküszöm hogy ....

-Zayn,nyugi.Tényleg semmi bajom,csak néhány üveg vágott meg.De örülök,hogy ennyivel megúsztam.-vágtam közbe.

-Ennek örülök.Oh és Hope..

-Igen?

-Nézz ki a folyosóra,kérlek.-ahogy ezt elmondta,az folyosóra nyíló ablakot kezdtem el bámulni,ahol egy kisebb csapatot láttam.Mindenki itt volt.

Mikor az ápoló nő meglátta,hogy mennyien vannak gyorsan elhessegette őket.Eléggé viccesen csinálta,legalábbis én élveztem a jelenetet.Annyira jól esik,hogy ennyire törödnek azzal hogy mi van velem.Úgy érzem,hogy talán végre nekem is van egy igazi családom.

Pár percen belül kopgtak az ajtón.Zayn kiváncsi arccal nyitott be a szobába.Rámosolyogtam,majd leült az ágyam melletti székre.

-Szia megint.-nevetett.-Ezt kapod tőlünk,és mindenki reméli, hogy hamarosan jobban leszel.-mondta és a háta mögül elökapott egy csokor virágot és egy mackót.

-Annyira imádlak titeket.Köszönöm szépen,kérlek add át mindenkinek.Na,de mesélj mi volt a meghallgatáson?Bejutottál,ugye?

-Hát nagyon szígorú a zsűri,főleg Simon...és hát...-szomorú arcot vágott,majd lehajotta a fejét.-Naná kislány,benn vagyok!-kezdett el nevetni hirtelen.

-Most azt akarod,hogy szívinfarktust kapjak?-ütöttem meg enyhén a válát.

-Nyugi,hisz kórházban vagy,hamar ellátnak.

-Vicces.De tényleg nagyon örülök neked.-mondtam és megöleltem.

-Köszönöm.Csak azért szoríts hogy táncolnom ne kelljen.

-Oh miért?Pedig te igazi party állat vagy,vagy talán tévedek?-szórakoztam vele.

-Bulizni szeretek,táncolni kevésbé.

-No para,csak gondolj bele.Az X Factorban nem azt nézik,hogy mennyire tudsz táncolni,hanem csak is az énektudásod érdekli őket.De most,hogy így beszélünk erről....még nem is hallottalak énekelni.

-Hát majd fogsz.Mert az első elő showban szeretnélek téged,és a srácokat is látni az első sorban.Persze csak ha eljutok odáig.

-Még szép.Hisz te vagy Zayn Profi Malik,vagy nem?

-Személyesen.-nevettünk együtt ezen a felszólalásán.-De most megyek kiscsaj,mert épphogy be tudtam hozzád szökni,és ahogy látom a nővér nem csípi a búrám....

-Talán adj neki egy autógrammot.-kezdtem el nevetni.

-Ezt még visszakapod.Majd még jövünk,szia.

-Szia.-nevettem egyett majd visszafeküdtem.De ekkor az ajtó újra kinyillott,és ugyanaz a személy toppant be, mint aki az imént távozott rajta.

-Még egy kérdés.Mikor engednek haza?

-A vizit után küldök neked egy sms-t,de most menj mert elkap a gonosz nővér és bezár téged a prosztatás bácsik közzé.

Egy óra múlva bejött hozzám a doktor.Kivizsgált,majd írni kezdett.

-Doktor úr?Mik az eredmények?-érdeklődtem.

-Minden rendben van,kivéve a karját.Néhány üvegszillánk teljesen behatolt a bőre alá és roncsolta az ereket.A kötést minden 2 órában cserélni kell legalább 3 napig.Szóval ha minden rendben lesz,4 nap múlva akár haza is mehet.

Miután véget ért a vizit,elnyomott az álom.De csak az járt az eszemben,hogy ki is lehet az a titokzatos srác akinek köszönhetően nem esett bajom.....

Prológus.

Hope Carter vagyok.19 éves,londoni egyetemista,fotós és tánctanár........Bárcsak ennyi lenne az amit mondhatnék magamról.De nem így van.

Általam egy olyan történetet ismerhettek meg,ami koránt sem mindennapi.

Kezdjük talán a gyermekkorommal.....4 éves koromban vitt el édesanyám az első balett órámra.Azonnal beleszerettem a táncba,egészen 16 éves koromig mással sem foglalkoztam.Aztán kedvet kaptam a természetfotózáshoz,de a táncot sem hagytam abba.Ezalatt az idő alatt New Yorkban éltem a két nővéremmel és a szüleimmel.

Mindig is különcnek számítottam.A suliban állandóan piszkáltak,mert nem öltöztem úgy ahogyan a többi lány.Nem számítottam "menőnek",mint a két nővérem.Persze tőlük kaptam a legtöbb hideg zuhanyt.A második gimis évemig azt is eltitkolták,hogy a testvérük vagyok csak azért,hogy nehogy szégyent hozzak rájuk....Otthon is mindig én kerültem bajba akármit csináltak.Egyetlen egy barátnőm volt,de a szüleivel Miamiba költöztek.Utáltam otthon lenni.Minden szabad időmet a parkban és a próbateremben töltöttem,azért hogy ne kelljen a nővéreim gúnyolódásait hallgatnom.Mindketten a modell szakmát választották,és később a munkájuk miatt egyre kevesebbet tartózkodtak otthon,és később már el is költöztek.Ez számomra igazi megváltás volt.

Édesanyám is modell volt,édesapám pedig bankár. Mindketten keveset voltak otthon,de anyuval órákat beszéltem telefonon.

18 éves koromban anyuék bejelentették,hogy kistestvérem fog születni.Amint apu és anyu megtudták,hogy végre kisfiúk fog születni,majd kicsattantak a boldogságtól.A terhesség utolsó hónapjaiban anyu már nem dolgozott,ezért rengeteg időt töltött velem.

Egyik este éppen vacsorázni készültünk,mikor anyunál megindult a szülés.

Apuval egymás kezét szorongatva vártuk a fejleményeket,és hihetetlenül boldogak voltunk.....mígnem....

"4 hónappal ezelőtt

Apu annyira szorította a kezem,hogy az már-már fájt.Mindketten kicsit aggódtunk,mivel a szülőszoba felől anyu hangos kiáltásai hallatszottak.Pár perc múlva anyu már nem sikított,hanem az orvos és az ápolok hangos kiáltásaitól zengett a kórház.A hideg futkosott a hátamon,mert nem tudtam hogy mi is történhetett.

Ezután baba sírást zaja szűrődött ki a szobából.....

Egy ápolónő jött ki onnan,és nem volt túl vidám.Megkért engem és aput,hogy menjünk vele.Egy vizsgálóba vezetett bennünket,majd bejött a szülés orvos is.

-Szóval Önök Mrs.Carter hozzátartozói?-kérdezte bánatosan.Itt a kezem remegni kezdett....

-Igen mi vagyunk.De doktor úr,miért nem mehetek be a feleségemhez és a fiamhoz?Látni szeretnénk őket!

-Higgye el,mi mindent megtettünk......de.....sajnálatos módon egy ér elpattant Mrs.Carter agyában.A baba jól van,egészséges kisfiú,de már semmit sem tehettünk azért,hogy megmentsük a feleségét.Meghalt."

Mindig ez a pillanat jut az eszembe,akárhányszor anyu hiányát érzem.Tudom mennyire boldog volt,mikor megtudta,hogy végre lesz egy fia is.És azt is tudtom,hogy milyen izgatottan várta,hogy végre a karjaiban tarthassa őt.De már soha nem teljesülhet ez a vágya.

A temetés után Lucille nénikém velünk maradt egy darabig.Apu pedig....minden egyes nap részegen jött haza.Egyszer nagyon ideges voltam,és megemlítettem neki hogy talán jobb lenne ha elvonóra menne,de amint ez a mondat elhagyta a számat ő kezet emelt rám.Pár nap múlva pedig saját magától bevonult egy rehabilitációs központba.Bocsánatot kért tőlem a tettéért,és talán ez vezette őt arra hogy végre belássa,hogy nincs minden rendben vele és segítségre szorul.

Lucille nénikém ajánlotta nekem,hogy a környezetváltozás talán jót tenne nekem.Igaza volt.

Egy héttel később vele,az öcsémmel és a kutyámmal búcsút intettünk New Yorknak.Én és BooBoo Londonban maradtunk,de a nénikém és az öcsém Párizsba költöztek.

Londonban nem ismertem senkit,mikor ide kerültem.Csak bolyongtam az utcákon és kérdezősködtem az emberektől,hogy nem tudnak-e valami szállást a belvárosban.Órákon át csak ezt csináltam,mígnem valaki nekem jött.Egy szőke hajú,kedves kinézetű lánnyal vetett össze a sors.Ő volt Mandy.

Elnézést kért tőlem,majd beszélgetni kezdtünk egy park padján ülve.Megemlítettem neki,hogy szállást keresek,erre ő csak elmosolyodott.

Karon ragadott,és elvitt egy hatalmas házhoz.Elmondta,hogy a pasijáé a ház,és hogy ő is itt lakik egy pár lánnyal és sráccal.

Bemutatott a "házigazdának",majd szavazásra bocsájtottak.Mindenki beleegyezett,hogy én lehessek a következő lakó na és persze a kutyusom BooBoo is maradhatott.

Hát ennyi lenne röviden az életem.....de még koránt sincs vége ennek a sztorinak.....Sőt most jön még csak a java ;)

Szereplők bemutatása :)

Hello! :) Az én nevem Hope Carter. 1993. decemeber 11.-én születtem,New York-ban.

Két nővérem egy öcsém van. Egy hónapja költöztem Londonba,azóta itt tanulok és a tanulás mellett dolgozom is.

Suli után balett oktatóként,10-14 év közötti gyerekeket tanítok.Hétvégén pedig egy modell ügynökségnél dolgozom,mint fotós.

Pontosan 4 hónapja vesztettem el az édesanyámat,belehalt a szülésbe. Édesapám számára pedig csakis az alkohol jelentett vigaszt,és már több mint két hónapja rehabilitációs központban kezelik.

Az öcsém Franciaországban él a nagynénimnél.

Több emberrel lakom együtt,egy hatalmas házban.

Még nem igazán sikerült feldolgoznom édesanyám elvesztését,de úgy érzem a környezetválasztás jót tett nekem.

Most pedig be szeretném nektek mutatni a barátaimat és a családomat,úgy ahogyan én látom őket.

Először is akkor jöjjenek a lányok:

Amy Wasster

Mit is mondhatnék Amyről? Egyszerűen imádom őt!!!!

A születési dátumunk megegyezik :)) 

Amy a szobatársam és legjobb barátnőm.Londonban született.

Az egyetem mellett ő is keményen dolgozik egy lemezkiadónál és arra vár hogy eljöjjön az ő ideje.Hihetetlenül tehetséges énekesnő,és remek dalszövegíró.

Két öccse van,akik a szüleivel élnek Liverpoolban. 

Mia Daster

Mia-ról tudni kell,hogy igazi DIVATŐRÜLT. Nem csoda tehát,hogy stylist szeretne lenni.

1993.január.2-án született,Plymouth-ban. 

Kicsit dinka,de én ezt szeretem benne a legjobban.

IMÁDNIVALÓ!! :)

Egy nővérrel büszkélkedhet,aki koreográfus.

Rettenetesen rendmániás,és neki köszönhető hogy rend honol a szobánkban :))

Édesapja elhagyta őket,mikor Mia 2 éves volt.

Cheryl Hastings

Cherly a legtitokzatosabb lány akivel valaha találkoztam.De vele aztán tényleg lehet beszélgetni,olyan akár egy lelki támasz mindenki számára a házban.

1992.augusztus.1-én született,Madridban.

Árvaházban nőtt fel.Mindig is modell szeretett volna lenni,és el is érte a célját.

3 éve Londonba költözött,és 2 éve dolgozik a Victoria's Secret-nél.

Mandy Hale

Mandy egy igazi konyhatündér.:) 

Kiskora óta modellkedik,de igazán még nem sikerült kitörnie.

Ausztráliában született,de már 3 éves korában Londonba költözött.

A modellkedés mellett tehetséges a főzésben,ahogy már említettem.

Nincs testvére.

1991.május.4-én született.

Szülei ügyvédek,de ő saját lábára szeretett volna állni ezért költözött ide.

Boldog párkapcsolatban él a villa tulajdonosával,Dave-vel :)

Cherly szobatársa.

Candice Waldy

Candice,vagyis ahogy mindenki hívja Candy,a legfurább csaj az egész világon.

Saját,egyedi és néha furcsa stílusa van.(Ez a haján is látszik)

Tehetséges festő,és grafikus.

1992.január.17-én született,New York-ban.

18 éves kora óta él Londonban édesanyjával.Édesapját soha nem ismerte.

Furcsa stílusa,nagyon kedves és szeretnivaló lányt takar.

Cheryl és Mandy szobatársa.

A női hadseregről ennyit :)) Most pedig a fiúkon van a sor:

Chris Lerman

Chris igazi mókamester...bár néha elég durva viccei vannak.

1993.november.6-án született.

Dalszövegíró szeretne lenni.Olvastam pár szövegét,de meg kell hagyni nem kispályás :)) 

Mindig is Londonban élt,szüleivel és két öccsével.

Nem szereti a heavy metal dalokat,sőt egyenesen a falra mászik tőlük.

Mike Corman

Mike igazi szépfiúnak vallja magát.Nem is panaszkodhat,hiszen minden héten más lánnyal látni.:))

Barátaival nagyon jó fej. :)

1993.március.9-én született.

Chris szobatársa.

Azt mondja,hogy neki nincsennek álmai ő csak azért költözött ide hogy jól érezze magát,na meg a csajokért :))

Zayn Malik

Igazi rosszfiú :)) Ő is népszerű a lányok körében.

Minden álma,hogy énekes lehessen.

Leginkább ő az a fiú,akivel komoly dolgokról is beszélhetsz.

Vicces,jó fej és kedves srác.

Reggelente jobb békén hagyni. :p

1993.január.12-én született,Bradfordban.

1 nővére és 2 húga van.

Mike és Chris szobatársa.

Ő a legrégebbi 'lakos':)) Dave-vel gyerekkoruk óta ismerik egymást,és azóta a legjobb haverok.

Dave Russel

Dave a főnök :)) Övé a villa.Vagyis régebben a családjáé volt,de mióta Velencébe költöztek Dave-re hagyták.Nem szeretett egyedül élni,ezért 'nyitotta' meg ezt a kis menedéket :))

Mérnöki egyetemen tanul.

Mandy a barátnője,immár 1 éve.

Ő az egyetlen akinek külön szobája van a házban,a kis mázlista:))

Egyébként remek srác,és a humora is KITŰNŐ:))

1991.április.19-én született,Londonban.

BooBoo

Ő az én drágaságom.5 hónapos.

Még New York-ban vettem őt egy kisállat kereskedésben.

Magammal hoztam mikor Londonba költöztem,és Dave megengedte hogy itt élhessen velünk.

Ugye milyen CUKIII?? :)) <3 :$

Ééés be is fejeztem a barátaim bemutatását.Most pedig következik a családom....

Alicia Carter

Ő itt a nővérem.

Nem valami felhőtlen a viszonyunk,mivel állandóan veszekszünk.

Los Angelesben él már évek óta.

1989.június.4-én született,New York-ban.

Híres modell,ami az ő nyelvére lefordítva  annyit jelent hogy 'tökéletes'.

Brenda Carter

Ő az idősebb nővérem.

Vele sem a legjobb a viszonyom.Kiskorom óta hajtogatja hogy eléggé fiús alkatom van,és mindenbe beleszól,amibe csak tud.

1987.december.2-án született,New Yorkban.

Jelenleg Párizsban él.Az egyik leghíresebb modell lett mostanra.

Jake Carter

Ő az én imádnivaló öcsém.<3

Sajnos csak nagyon ritkán láthatom,mert anyu halála után a gyámhatóság a nagynénimre bízta őt,és most Párizsban él.

Anyut már nem ismerheti meg sohasem.:'(

De amikor csak tehetem meglátogatom őt.

Lucille Vanque 

Ő a nagynénim. 

Sajnos nem lehet gyereke,ezért is neveli ő az öcsémet,és remekül megvannak:)

Nálunk már szinte családi szokás,de én kivételnek számítok...modellként dolgozik. :))

Egy francia divatcég egyik legjobbja.

Ő a legjobb nagynéni a világon.Ő vigasztalt kiskoromban,mikor a nővéreim gúnyolódtak velem.

Tátátátáááá és végül itt egy kép a mi 'kis' házunkról :)) :)